Ez elment vadászni. Ez meglőtte. Ez hazavitte. Vagy nem vitte haza. Ez megsütötte? Vagy inkább megpárolta, esetleg vadast készített belőle? Mi történt, amikor a kicsike mind megette? Vagy miért nem ette meg?
Vajon hányféleképpen lehetne elmesélni a jól ismert mondókát? És lehet-e több az ujjakkal / mesével való pajkos játszadozás, mint puszta szórakozás? Születik-e olvasás közben olyan felismerés, hogy nahát, velem is pont ez szokott történni, én is pont így szoktam viselkedni? Esetleg körvonalazódni kezd egy új, saját verzió az olvasóban?
A felnőtteknek szóló képeskönyvet már elkészíteni is jó móka volt. Egyfajta ujjgyakorlat. Bal kézre.
A Vadászmesék
– megvásárolható a székelyudvarhelyi Árnika könyvesboltban (Kossuth Lajos u. 13),
– vagy a csíkszeredai Kele Könyv Vár könyvesboltban (Petőfi Sándor u. 20).
– megrendelhető az arnikabolt.ro-n,
– kikölcsönözhető a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárból, vagy a Kájoni János Megyei Könyvtárból, és
– aki látta, olvasta, akár értékelheti is a moly.hu-n.
